H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

olyan családok haltak ki, amelyeknek már nem voltak rokonaik, leszármazóik, akik értelmetlennek és indokolatlannak tartották már a maguk életére házaik átalakítását, korszerűsítését. Jellegzetes volt az is, hogy itt ekkor fogtak hozzá a hajdani pajták tömeges bontásához. A felvételezések nagyon kedves és igen mély szakmai emlékként élnek bennünk. Általában nyári időben került sor az ilyen kiszállásokra: 10-14 napra 5-12 fős csapat utazott el. Szállásról, étkezésről Vargha László helyi ismerősei, barátai vagy rokonai révén gondoskodott. Általában reggeltől délig folyt az intenzív terepbejárás és a dokumentálás. Ha megoldható volt, délben a nagy melegben jó ebédet biztosított, majd alkalmat adott pihenésre, alkalomszerűen felüdülést nyújtó kikapcsolódásra (pl. a berek-fürdői termálstrand látogatására). Ha más mód nem nyílott, a helyi lakosokat kérte meg egy-egy gyors ebéd elkészítésére. Ez többnyire szalonnás rántotta volt. Ha erre sem volt lehetőség, gyümölcsöt vásárolt. A kunmadarasi szőlőskertben — más gyümölcs híján - két piszkebokor termését váltotta meg, hogy éhünket elvegye, szomjunkat oltsa. Délután, négy óra után, újra felmérés, fényképezés következett. A közös étkezések, a terepbejárás és a pihenés együtt töltött idejében beavatott bennünket azokba az ismeretekbe, amelyek a kutatási téma értelmezéséhez szükségesek voltak, s amelyek nyomán a helyi kutatástörténeti előzményekre alapozva tehettük meg megfigyeléseinket. A helyszínen Vargha László mindenki számára személyre szabott feladatot adott. Megszervezte, hogy a közreműködő kollégák a felmérésben egymást segítsék. A manuálék rajzolása során személyesen irányított, korrigált mindenkit. Amikor az egész csapat elmélyedt a munkában, ő akkor látott hozzá saját fotódokumentációja készítéséhez. Ha valamilyen figyelemre méltó jelenségre lelt, azonnal bemutatta, elmagyarázta azt. Fotografálás és korrigálás közben korábbi kutatási élményeit idézte. A déli, esti étkezéseknél, a pihenés idejében a helyi társadalomról alkotott véleményét, tapasztalatait ismertette, vagy az előző generáció nagy egyéniségeiről,