H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

egy-egy példányt megkapott a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára, a területileg illetékes megyei (illetve a helyi) múzeum. Egy példány az Építészettörténeti Tanszékre került, s egy példányt kapott személyes használatra Vargha László is. Minden objektumról szöveges műleírás is készült, amely a szükséges néprajzi adatokat is tartalmazta. Az így tisztázott anyagokat megyénkénti kötetekbe kötötték. Egységes borítókat alkalmazva könnyen azonosíthatóvá és biztonságosan tárolhatóvá tették. A Néprajzi Múzeum kívánt gondoskodni a tisztázott karton és pausz rajzok tárolásáról. A tervet és az alkalmazott eljárást a Pénzügyi Minisztérium illetékes tisztviselői is támogatták, és mintegy évi 90 ezer Ft összegű céltámogatást biztosítottak, ami elegendő volt két, három fő szerkesztő, rajzoló, grafikus, mérnök szakember állandó foglalkoztatására, számos korábbi tanítvány, munkatárs időszakonkénti megbízására, fényképész, gépíró, könyvkötő szakmunkák elvégeztetésére. 1958 és 1961 között Mendele Ferenc, Kádár József mérnökök előbb a tanszéki helyiségekben, majd rövid ideig a Néprajzi Múzeumban végezték állandó szerződéssel a szerkesztés és rajzolás munkáját. 1958-ban, majd 1959-ben ismételten sor került arra, hogy ebből a hitelből, valamint egyes megyék és múzeumok támogatásából helyszíni gyűjtéseket, kiegészítő felméréseket szervezzenek. Ezeken a résztvevők Vargha László személyes irányításával bejárták azokat a helyeket, ahol ő korábban gyűjtést végzett. Igyekeztek felderíteni a korábban vizsgált (vagy vizsgálatra kijelölt) objektumokat. Azonosították az egyes helyszínrajzokat, épületdokumentációkat. Rögzítették a bekövetkezett átalakulást, változást vagy pusztulást. Az egykori rajzokra rávezették a változásokat, amit természetesen műszaki pontossággal és okmányszerű hitelességgel igyekeztek elvégezni. Vargha László személyesen ismételte meg egykori fényképfelvételeit. Ehhez korábbi negatívjairól készített nagyításokat használt. Igyekezett gépével a korábbi képkivágást követni, hogy a különbségek fotografikusan is könnyen elemezhetők legyenek. A fényképezéssel igyekezett az új részleteket, a változásokat is nyomon követni. Megvolt az a törekvése is, hogy kikérdezze, vagy kikérdeztesse az eltelt időről a helyi lakosságot, az objektumok