H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

mondott, hogy nem jó. De hogy mi volt a baj, hogyan lett volna helyes, miért nem segítette ő maga a szerkesztőt, hogy megfelelő legyen, máig nem tudjuk. Voltak dolgok, arniket homály fedett, s ezáltal ő maga is bizonyos értelemben titokzatossá lett. Talán ezért is van az, hogy saját élményeim tükrén keresztül tudok rá csak hitelesen emlékezni, mint ahogy tettem azt a róla szóló nekrológban is (Vasi Szemle 1985X1). Filep Antal: Emlékezés Vargha László változás-vizsgálataira Mikor Vargha László feladta miskolci múzeumi állását, és rövid átmeneti idő után a Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem Major Máté vezette Építészettörténeti Tanszékén docensi kinevezést kapott, akkor vettek fel az Eötvös Loránd Tudományegyetemre néprajz szakos muzeológus hallgatónak 1954 szeptemberében. Néhány hónappal később Dömötör Tekla valamilyen hivatalos levelet kézbesíttetett velem Vargha László Mikszáth Kálmán téri lakásán. Örömmel vállalkoztam arra, hogy felkeressem, megismerkedhessem vele, hiszen nagy élményt jelentett a Nagykunság vidéke népi építészetét bemutató kötete és a tilalmasi tanyákat feldolgozó disszertációja. Az első találkozás korrekt, udvarias fogadtatása és rövid megbeszélése után Vargha László alaposan „lekáderozott" részben diákjain, részben tanáraimon keresztül, s 1955 tavaszától rendszeresen meghívott hol a tanszéki szobájába, hol a lakására, ahová többször elkísért egyik évfolyamtársam is, s ahol néha művészettörténész kollégáinkkal is találkoztunk. Nagyon sokszor építészmérnök hallgatókkal is folytathattunk beszélgetéseket. Nem is ritkán régen végzett etnográfus szakemberek is becsöngettek. így gyakori látogató volt Gönyey Sándor, aki olykor