H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Később is ez volt a mérce, az egykori, még középkori eredetű, polgáriasuk mezőváros, a vidéki kisváros élete, életformája, és a nyugat-dunántúli, a parasztnemesi élet hagyományát őrző falu sok esetben még archaikus jellegű életmódja: egy magasabb szellemi igénnyel társult tisztes szegénység. A rokonságtudat és a rokoni kapcsolatok e kétirányú, kétfelé hajló ága akaratlanul is már jó korán kiváltotta bennem a magyarságtudat egyfajta sajátos és egyre terebélyesedő igényét és gyakorlatát. Középiskoláimat a gyöngyösi nagy múltú, egykori ferences, majd Állami Főgimnáziumban végeztem. Nem voltam jó tanuló, de az utolsó sem. Minden érdekelt, ami a tantárgyakhoz fűződött, minden, amik abból terebélyesedtek, de semmi sem kötött le a sivár tankönyvek soraiból. A könyvek, apám remek könyvtára, st főgimnázium rajztanárának művészeti jellegű könyvanyaga volt számomra az éltető forrás. Helyismeretemet, a magyar művészet emlékanyagának ismeretét - úgy érzem — ezekben a nagy, s akkor talán céltalannak is tűnő böngészések, lapozgatások, olvasások során szerezhettem meg." (Vargha László, 1978)