H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

mutatta be. Pontos és kiváló esztétikai érzékkel dokumentált felmérései pedig csodálatunkat váltották ki. De talán ennél is fontosabb, hogy szinte észrevétlenül megismertette velünk a néprajztudomány és általában a humán tudományok módszereit és szépségeit, ami a műszaki és esztétikai beállítottságú építészhallgatókra az újdonság varázsával hatott. Mindezt pedig hitelesítette részéről a műszaki és esztétikai kérdések fontosságának elismerése, de még inkább az ezekben szintén megmutatkozó jártassága. Ha talán nem is fogalmaztuk meg akkor még egyértelműen magunkban, de mindenesetre éreztük, hogy rendkívüli egyéniséggel találkoztunk. Voltak szerencsére más kiváló tanáraink is, de ennyire széles látókörű, univerzális képzettségű talán egyikük sem volt. A teljesség kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a néhány évvel később végzett építészek már úgy emlékeznek rá, mint aki a nagy előadóteremben — akkor már a „magyar építészettörténet" című kötelező tárgyat tanította - ébren tudta tartani az érdeklődést. Ehhez úgy látszik, neki is néhány „tanulóévre" volt szüksége. A legnagyobb élményt mégsem szűk hallgatóság előtti érdekfeszítő előadásai, hanem a nyári felmérési munkák jelentették. Abban az időben, 1953 nyarán, korábban, miskolci múzeumigazgatóként megkezdett Boldva-völgyi kutatását folytatta, így Szalonnán szálltunk meg egy parasztházban, és innen kiindulva jártuk a vidéket. A felmérési munka nem volt már számunkra ismeretlen, de meglepett az az alaposság, amellyel Vargha László azt végezte. Ő maga is ugyanúgy dolgozott, mint mi, annyira, hogy nem restellte időnként a mérőszalag végét sem fogni. Közben észrevétlenül „órát" is tartott: a helyszínen ismertetett meg a különböző építőanyagokkal, szerkezetekkel, technikákkal, a népi építészet sajátosan átformált stíluselemeivel — akár a homlokzat vakolatdíszeiről, akár egy ajtóról volt szó. A művészettörténetben alig számontartott Bónis-Gedeon kúriáról pedig tanulmánynak beillő ismertetést tartott. Tudta azt is, hogy a nyári melegben, poros faluban végzett munka fárasztó. Változatosságként Jósvafőre kirándultunk, ahol a cseppkőbarlang meglátogatása és a fürdés volt a fő program, de megnéztük a református templom számunkra felfedezés