H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Gyakran mondta nekem: „Egy-egy telket úgy mérjél fel, hogy ott még a fák és bokrok helye is léptékben jelenjen meg! A virágos kiskertekről, sövényekről nem is szólva!" Arra is felhívta a figyelmemet, hogy a látott növényeket népi nevükön kívül rendszertani nevükön is határozzam meg. (Ez nekem viszonylag könnyen ment, mert korábbi dolgozataim az erdőhöz fűződtek.) Többször megjegyezte: „Ahol már megépült a szabadtéri gyűjtemény, ott azt kell megfigyelni, hogy mi a rossz, a jót ugyanis nekünk kell kialakítanunk!" Amikor hazajött a skandináv országokban tett tanulmányútjáról, többször is visszatért egy-egy tanulságos momentumra: nemcsak a muzeális építményekre, hanem a múzeum szervezeti felépítésére, a kiviteli munkálatokra, a múzeumban való közlekedésre vonatkozóan is. Ezeket az elmélkedéseit nem egyszer azzal zárta: „Ne használjuk a svéd Skanzen megjelölést a szabadtéri néprajzi gyűjteményekre! Hiszen az jellegénél fogva más, s már csak azért sem lehet prototípusa a szabadtéri múzeumoknak, mert a svédeket a norvégok megelőzték, nem is szólva a svájciakról! Ez utóbbiról sajnos keveset tudunk, pedig Svájcban már a 18. század végén létrejött oktatási céllal egy 15-17 objektumból álló olyan gyűjtemény, amelyben afrikai fűkunyhót és hasonló épületeket építettek fel az eredetivel egyező méretben." Laci bácsi tanított meg arra is, hogyan fotózzak le egy-egy objektumot. Tanácsait megszívleltem. Ma is emlékszem rá, hogy fényképeztem a szalafői „egytekeretű házat"!. Ezt a tudást vittem magammal későbbi munkahelyemre, az esztergomi Balassi Bálint Múzeumba is, s ezt adtam tovább hallgatóimnak is. Köztudott, hogy Laci bácsi jó minőségű 6x6-os fotókat készített. Érdekes, hogy a kisfilmes „Leika" gépeket nem szerette, pedig volt nem is egy ezekből a fényképezőgép típusokból. Azt mondta, ma még nincs olyan fotótechnika, amelyik a 6x6os negatívot kézből gyártva utánozhatná. (Volt, csak hozzánk nem jutott el!) Később már megismerte a svéd, a német és az olasz fényképezőgépeket is, de az öreg compur-záras masináit nem adta fel. Gondolom, fénykép-negatív gyűjteménye külön méltatást érdemelne. Hiszen több ezer ma már megismételhetetlen felvétele azóta