H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

Későbarokk lakóház. Karcag, Sánta u. 1. (1943) A népi építészet szinte egész területén megfigyelhetjük azt a kettőséget, mely a hagyományos építőkészség folyamatosságában és a különböző korok különböző jellegű és értékű formahatásában nyilvánul meg. Lényegében tehát e kettősség: a hagyománynak és az újnak fokozatos eggyé forrása, mely „új hagyomány" pályafutását indítja el .... A történeti stílusok — stíluselemek — átvétele és tovább terjedése azonban általában nem egyidejűleg történik, és nem az eredetieknek megfelelő organikus rendben, szerkezeti tisztasággal és formai hűséggel. ... Vizsgálataink során ... éles különbséget kell tennünk a valóban egyes stíluskorokból származó, vagy csak közvetlen hatásra alakult, esetleg csupán a mai szemmel „stílusosnak" látott formai alakzatok, homlokzati megoldások között. ... A történeti stíluselemek felhasználásában nyilvánvalóan nem csupán az építő vagy az építtető tudatos vagy ösztönös magatartása, ízlése, vagy tanultsága, hanem — általánosan - a helyi igények, építőanyagok, szerkezetek, a kivitelezés minősége is jelentősen közrejátszottak." (Vargha László, 1964)