H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1994 2. Az építész és néprajzkutató Vargha László (1904-1984) (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

„Vargha László a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsészettudományi doktorátust, ahol az önálló Néprajzi Tanszék megszervezése után Györffy István díjtalan tanársegédje volt 1940 júliusáig. Ezt követően Viski Károly közvetlen munkatársaként a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén vállalt jelentős szerepeta múzeumi hálózat fejlesztésében. 1947— 1948-ban a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként vezette a háború utáni múzeum újjászervezését. 1950—1953 között a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójaként tevékenykedett. 1954-től a Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Tanszékének docense, címzetes egyetemi tanára volt 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig. Vargha László vezette be a néprajztudományba a népi építészet vizsgálatának egzakt módszereit, kidolgozta a műszaki pontosságú, okmányszerű hitelességű feltárás, illetve felvétel rajzi és műleírási módját. A magyar népi építő gyakorlatot az egyetemes, illetve a hazai építészettörténet általános összefüggéseibe illesztette, elemezte, vizsgálta és mutatta be. Ugyanakkor az építőművészek által végzett vizsgálatokban a néprajzi szemléletnek szerzett érvényt, s mint egyetemi oktató, alkotó módon járult hozzá a műszaki és tudományegyetemi hallgatók komplex képzésének megvalósításához. Jelentős szerepe volt a magyar népi műemlékek védelmével kapcsolatos elvek kidolgozásában, valamint a műemlékvédelmi szakemberek képzésében. A népi építőgyakorlat emlékeinek helyszíni megóvása mellett a kezdetektől részt vett regionális gyűjtemények és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum elvi megalapozásában, előkészítésében és szervezésében." (Tálasi István, 1976)