H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

ki, de nem nagyon figyelt, hiszen - mint később annyiszor emlegette -, a gumicsizmás, nadrágos nőt /vagyis engem/ a faluban dolgozó munkások vízhordójának hitt. Aztán nagyon csodálkozott, mikor Juliska néni az asztalhoz invitált. Együtt ültünk. Juliska néni, Szidi néni, a nővére, Ella, a menye és Gyula, a fia, a házigazda. Idősebb Ballá Gyuláné volt az a kékszemű, mindig mosolygó öregasszony, aki az asztalhoz hívott akkor, ő volt az, akivel hosszú téli estéken a fűrészporos kályha melegénél órákat beszélgettünk a régi paraszti életről. 0 volt az, aki olyan világba avatott be, ami más volt, mint a szalafői. Olyan életeket ismertem meg általa, ami tovább tágította ismereteimet, mélyítette tudásomat. Betegágyánál hosszú magnós felvételeket készítettem vele. Sokat tanultam tőle, nagyon szerettem őt. Régen meghalt már. Én azonban továbbra is családtagként járok haza Bajánsenyére, Ballá Gyuláékhoz. Feleségével, Ellával és vele életre szóló barátságot kötöttünk. Ballá Gyulától is sokat tanultam. De nemcsak én, hanem múzeumunk számos munkatársa is. ő bontotta múzeumi épületcsoportunk legtöbb épületét, és ő épített fel kettőt itt Szentendrén. Életünk összefonódott vele, megismertük őt, mint kitűnő embert, jó szakembert, jó munkást, jó kollégát, igaz barátot. Ezt mindannyian elmondhatjuk róla. Kiszállásainkon Ella, a felesége finom ételekkel, vetett ággyá! várt mindenkit, családomat és kollégáimat is. Ugyancsak Bajánsenyén Bíró Józsefné évekig őrizte istállójában az általunk gyűjtött berendezési tárgyakat. Szalafő és Bajánsenye, a Zsoldos család és a Ballá család barátsága valóban sokat jelentett és jelent ma is számomra. De nem feledkezhetek el a többi segítőtársamról, jó barátomról sem. Pankaszon megismertem Avas Kálmánnét, a drága jó Irén nénit, ő már igazi "néprajzos kolléga" volt, néprajzi gyűjtőként, önálló gyűjtéseivel, pályázataival, írásaival sok díjat nyert. Forró nyári napokon segítőkészen kísért engem a őrségi falvakba, sok emberrel ismertetett össze. Beszélgetéseink nyomán értékes, új ismeretekre tettem szert. Nagyon hiányzik, mert ő sincs már köztünk. Szattán gyakran kerestem fel Boros Kálmánokat . Kálmán bácsi me-