H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

présház-szín-istálló, a szoba alatti égetett téglából boltozott rövid oldali bejáratos pincével. Ez az építmény a présházpincék legfejlettebb változata. Látogassuk meg a szőlőhegyi építményeket abban a sorrendben, ahogyan a múzeumban a szentgyörgyvölgyi kovácsműhelyt elhagyva kijutunk a szőlőhegyre. Az első épületet Bocföldéről telepítettük át. Boronafalú pincéből és hozzáépített gerendavázas i sövényfalú présházból áll. A kettős rozsszalmafedésű, lekontyolt nyeregtetejű présházpince ollólábas-taréjszelemenes tetőszerkezete alatta présház födém nélküli. Itt kapott helyet ugyanis a rögzített végorsós, rozettadíszes bálványú,aszimmetrikus melencés szőlőprés, aminek szárfái a tetőtérbe nyúlnak. A présházban nincsen tüzelőberendezés, egy-egy éjszakára a pince feletti padlástérben aludtak. A pince bejárati oldalán "mihepad" látható, amin méhkaptárokat helyeztünk el. A fontosabb A bocföldi présházpince alaprajza a berendezési tárgyakkal berendezési tárgyakat az épületbontás során meg tudtuk szerezni, így a présen kívül mustfelfogó kádat, fürtzúzó fát /"moszikoló'V, mustmeregető dongás faedényt /"káforka"/, puttonyt és boroshordót. Az (85o körül épült présházpince berendezésében az eszközváltás tárgyai is jelentkeznek: a szőlőmetszőkés mellett a metszőolló, a fürtzúzó fa mellett a fahengeres szőlőmalom /"morzsoló"/. A néhány soros szőlővel rendelkező szegényparaszt család épületében a berendezési tárgyakat úgy helyeztük el, hogy