H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

! 1 > : f ] r 1 >' y. y. ,x ; T A rédicsi lakóház oromzata A falut 1381-ben említik először, és már ekkor népes jobbágyfalu volt. Lakói mindig földműveléssel, állattenyésztéssel, marhakereskedelemmel foglalkoztak, s már a korai századokban magas színvonalú szőlőtermelést folytattak. A I9. század első felében az Esterházyak alsólendvai uradalmához tartozott a falu. Lakói katolikus magyarok. 1945-i

g határának 71 %-át az Esterházyak hitbizományi földje-erdeje tette ki. A statisztikai adatok szerint 1924-ben 262 gazdaságból 83-nak volt 5-10, 47-nek 1-5 kataszteri hold földterülete. Lakóházunkban kb. 10 holdas kisparasztok éltek. Ez a földterület magába foglalta az erdőt és a szőlőt is. A tulajdonosokra vonatkozóan igen gyér adatokkal rendelkezünk, a házban ugyanis megvételekor már a távoli örökösök éltek. Rédicsen azonban igen alapos gyűjtőmunkát tudtunk végezni, sa faluban és környékén bőven találtunk olyan berendezési tárgyakat, használati eszközöket, amelyekkel hitelesen tudtunk rekonstruálni egy 19. század végi kisparaszti enteriőrt. A lakóház egy szobából, füstöskonyhából, kamrából, istállóból és egy kétosztatú pajtából álló boronaház. A konyha elé a helyi szokásnak megfelően köcsögtartó állványt helyeztünk. Az udvaron egy boronából összeállított disznóól és egy ún. "góré" áll. Az utóbbit palántanevelésre használták,