H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

származik. Az udvaron egy rekonstruált ruhatartó állványt is felállítottunk. Ilyeneket a szabadban történő mosás alkalmával használtak egykor. Elhagyva a vöcköndi portát, a harangláb előtt jobbra a Zala megyei Szentgyörgyvölgyről származó lakóház és melléképületei csoportosulnak. Szentgyörgyvölgy már a honfoglalás idején, a megye teljes betelepülése előtt lakott volt, mint a nyugati határszél gyepűrendszerét képező határőrtelepek egyike. A 16. század elején azok közé a Zala megyei kisnemesi falvak közé számították, amelyekben a legtöbb egytelkes kisnemes élt. Szám szerint 22 volt a nemesi porták száma. A 19. század elején már 193 nemesi portát számláltak. A 16. század elején még fennálló Csekeházán, amely Szentgyörgyvölgy része volt, két egytelkes nemes, Cseke Balázs és Cseke Mihály lakott. Ám egy 1542-ből való dicalis összeírásban már nemcsak a Csekékről, hanem a Cseresnyésekről is olvashatunk. A két nemesi család a 18-19. századi nemesi összeírásokban is szerepel. E két család leszármazottainak volt tulajdonában a szóban forgó lakóház. A volt tulajdonos, Cseresnyés Vilma unokaöccsétől, Cseke Jenőtől vásároltuk a házat 1968-ban. Cseke Jenő anyai ágon rokona a Cseresnyéseknek. Cseresnyés Imre halála után lánya, Vilma örökölte a házat, aki az 1960-as évek végéig, haláláig lakott benne család nélkül, egyedül. Tudjuk, hogy a kisnemesség jelentős része országszerte a jobbágyokkal közel azonos szinten élt, sőt, sokuk életmódja meg sem közelítette a jobb módú jobbágyokét. A különbséget gyakran csak a nemesi öntudat jelentette. Mindezt azért kell kiemelnünk, mert a múzeumban több kisnemesi házat is bemutatunk /Uszkáról, Botpaládról, Szentgálról, Hajdúbagosról/. A szentgyörgyvölgyi Cseresnyés család korántsem volt annyira törekvő, mint amilyenek az uszkaiak vagy szentgáliak lehettek. A jelek arra utalnak, hogy sok más zalai társukhoz hasonlóan viszonylag igénytelen életszinten rekedtek meg. A 19. század első feléből nem bukkantunk olyan levéltári forrásra, családi iratra, amelyből a két család vagyoni és gazdasági állapotára következtethetnénk. Annál több 18. század végi irat maradt ránk, amelyek a