H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

A tájegységgel kapcsolatban már többször elmondtuk, hogy a sajátos történelmi múlt, az azonos földrajzi környezet és egyéb körülmények következtében a nyugati határszél szóban forgó területei hosszú időn keresztül megőrizték archaikus jellegüket. Éppen ezért a hagyományos paraszti kultúra jellegzetes vonásai még századunk első évtizedeiben is fennmaradtak, annak ellenére, hogy a 19. század második felében itt is megiríbiult ennek az életformának a felbomlása. A berendezési tervek elkészítésénél figyelemmel voltam erre is, de a múzeum egészére vonatkoztatható általános követelményre is. Vagyis arra, hogy az egyes épületek lakásműveltségi elemei, berendezési tárgyai mennyire tükrözik a korabeli ház- és lakáskultúra jellemző vonásait, a bútorok, eszközök és használati tárgyak korban és stílusban hogyan képviselik a korszak társadalmi-gazdasági viszonyait, fejlettségi szintjét. Mégis, az átfogó, s szinte két évtized óta tervezett berendezési koncepciót az egyes épületekre alkalmazva derült ki, milyen nagy problémát kell megoldanunk. Annak ellenére ugyanis, hogy mind a lakó-, mind pedig gazdasági épületeink az épülettípusok elég széles skáláját reprezentálják, egy lakóház és néhány gazdasági épület kivételével egymáshoz közel eső, egymással szinte szomszédos falvakból valók. Ha csak a lakóházak származási helyét vesszük figyelembe, Rédics és Kondorfa kb. 30 km távolságra fekszik egymástól, köztük van sorjában Baglad, Szentgyörgyvölgy és Szalafő. Annak ellenére, hogy e falvak lakói ugyanabban a korban, tehát a századfordulón különböző társadalmi és gazdasági szinten éltek, a paraszti életforma kereteit meghatározó tárgyi kultúrájuk szinte azonosnak mondható. Ebben a körzetben nem működtek egymástól merőben eltérő stílust képviselő asztalos- és bútorfestő központok, a háztartások cserépedény-felszereltsége egy fazekasközpontból, a Velemér környéki fazekasoktól származik, a háziszőttes textilneműk anyaga mindenütt a len, s díszítésük is szinte azonos motívumkincset őriz. A parasztgazdaságok használati és gazdasági eszközkészletében sem találunk számottevő kü-