H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

fából, fenyőből készültek, de a 18-19. század fordulóján megjelentek már a fűrészelt asztalostechnikával megmunkált szerkezetek is. Az épületek héjazata kettőzött zsúpkéve. Mind a tetőformák, mind a homlokzati kiképzések térben és időben egyaránt igen változatos képet mutatnak. A legegyszerűbb , egyben a legrégebbinek mondható forma a minden oldalon lekontyolt sátortető. A kontyolt sátortetőt azután - feltehetően a padlástér jobb szellőztetése és világítása miatt - csonkakonttyá alakították át. A csonkakonty alatt korábban szabad, nyitott volt az orom, következésképpen nyitott a padlás is. A nyitott ormot azonban idővel sokhelyütt bedeszkázták, s az így lezárt házoromzat és az alatta futó díszített orom- és koszorúgerenda különleges megjelenési formát kölcsönzött a boronaépítményeknek. A hagyományos építészeti stílusban és építészeti technikával épült paraszti lakóháznak különféle típusai alakultak ki vidékünkön. A ház külső - kerített, hajlított vagy egyvégbe épült - jellegétől függetlenül alakult alaprajzi, belső szerkezeti elrendezése. Nyugati határszélünk legrégibb lakóháztípusa a füstösház. Ez a "füstösház" a korabeli boronaház egyetlen, nagyméretű, fűthető lakóhelyisége volt. Kemencéje egyaránt szolgált fűtésre, főzésre, sütésre, füsttelenítése azonban megoldatlan volt. A tűzhelyről és a kemence szájából kiömlő füst a lakótérben szabadon terjengett, s a nyílászárókon keresztül távozott a szabadba. A füstösház nagyméretű konyhája fogadta be a nagycsalád minden tagját, berendezése a legszükségesebb életfunkciók kielégítését szolgálta. Számos leírás - korabeli felmérés és irat - tanúskodik arról, hogy a lakóházak többsége már a 17. században rendelkezett a füstös helyiség mellett egy füsttelenített szobával is. A füstöskonyhás-szobás típus a 19. század első évtizedeire teljesen kiszorította a füstösházat, amely a század derekára szinte el is tűnt vidékünkről. Átépített változatai azonban szinte napjainkig fennmaradtak. A füstöskonyhás-szobás lakóház szintén szívósan tartotta magát, egy-egy belőlük ma is található vidékünkön. A 19. század második felében már új építészeti formák, építési anyagok /tégla, cserép/ és építési technikák hódítottak, amelyek azután