H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1993 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1993)

alig-alig fedezte, piacra éppen ezért igen kevés kerülhetett belőle. Vidékünkön nagyarányú lentermelést folytattak: évszázadokon át ez adta az egyik jellegzetes háziipari tevékenység, a lenfeldolgozás alapanyagát. A jobbágyfelszabadítás, s a 48-as forradalmakat követő nagy európai gabonakonjunktúra hatására a 19. század derekától itt is megkezdődött az önellátó gazdálkodás lassú felbomlása. Mindez azzal járt, hogy az egyoldalú állattenyésztést fokozatosan kiegészítette a vele hovatovább egyenrangú növénytermesztés, s mind a két ágazatban kibontakozóban volt az árutermelés. A gazdasági eszközök gyors átalakulása /pl. a faekét felváltó vastestű Vidacs-eke/, az istállózott állattartás kiszélesedése nyomán a trágyatermelés növekedése, s ezáltal a földek fokozatosabb trágyázása, az 1890-es évektől pedig a műtrágya elterjedése a gazdálkodás nagyarányú fellendülésével s a hozamok emelkedésével járt. A szóban forgó tájegységek mostoha természeti adottságai ezt megelőzően hosszú időn át konzerválták az írtáskultúrán és a magasszintű szénagazdálkodáson alapuló állattartást, ami nem kis mértékben hatott a települések és a sajátos településszerkezet kialakulására is. Fában gazdag erdőségei pedig - szinte a 20. század elejéig - mintegy meghatározói lettek a dombvidékekre jellemző faépítkezéses formáknak. A dombtetőkön, völgyekben és a laposabb sík területeken kialakult falvak településformája jellegzetes képet mutat. A dombhátakon és völgyekben meghúzódó falvakra az ún. szeres településforma jellemző. A belső telkek és a lakóházak hol távolabb, hol közelebb fekszenek egymáshoz, néha egy-egy beépítetlen telek, fenyőliget, szántóföld, rét vagy veteményeskert szakítja meg a sort. Egy-egy szeren 5-10-20 lakóház épült, egy-egy nagyobb falu 7-8 szerből áll. A síkabb, laposabb területen fekvő falvak településformája már utcás, így rendezettebb képet mutat, jóllehet ezek is megőriznek valamit a laza, szórt települési jellegből. Az előbbi az őrségi és göcseji falvak településszerkezetére, az utóbbi inkább Hetes vidékének településformájára jellemző. A falvak, szerek portaépítményeinek elhelyezése, szerkezeti rendje szorosan összefüggött a dombvagy síkvidék térszíni viszonyaival, de kialakulásukban nagy szerepet