H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
nek fel, melyekről az informátor személyes tapasztalatokkal rendelkezik. Miskolci munkálkodásom alatt évről-évre szomorúan tapasztaltam önkéntes gyűjtőmozgalmunk hanyatlását, az informátorok elöregedését, a szó szoros értelmében vett kihalását. Csökkent volna az emberek érdeklődése?... talán a kérdőfvek nem elegendőek, s nem megfelelő színvonalúak?... a témák fölött szaladt el az idő?... a hagyományos néprajzi felfogásnak kellene talán megváltoznia, s célba venni a napjainkhoz időben sokkal közelebb első időszakokat, ma még újnak tűnő témákat?... mint tették azt a finnek nagyon jó érzékkel és szakmai hozzáértéssel... 1991. október 11. péntek Hála Raija Järväle Hynynen intendáns asszonynak, végre megláthatom Orimattilát, a csodát, melyről olysokat regélt, irt, mesélt már évek óta minden Finnországban járt magyar muzeológus. Orimatti Iában van ugyanis a Nemzeti Múzeum (így a Seurasaarinak is) központi műtárgyraktára. A közel 110 km-es autóút után, még a finn őszre jellemző ködös reggelen, délelőttön beléphetek a szentélybe... S nem is csalatkozom, a látvány és az információ egyszerűen lenyűgöz. ...Az épületet 1981. március 31-én, 18 hónappal a tervezés és kivitelezés megindulása után adták át. A szakmai-hasznosítási programot Osmo Vuoristo és a Nemzeti Múzeum egyes szekcióinak szakemberei végezték. Az építészeti tervek Timo és Tuo m o Sou m alainen testvérpár zsenialitását dicsérik (Napjaink két legjelentősebb, világhírű építésze, akik a lenyűgöző Helsinki-i űn. Sziklatemplomot is tervezték!!!). A kívülről ugyan jellegtelennek tűnő, kétszintes - lefelé is két szint a föld alá - épület adatai is felfoghatatlanok első hallásra: 2 / , 9664 m alapterület szintenkent, összeépítve 4 családnak megfelelő 2 (410 m ) lakterülettel, természetesen szaunával, és egy különálló mé2 regtelenitő kamrával (171 m ).
