H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
17. századi lakóház lakószobája áttelepítés után a Pielinen Múzeuröan, Lieksa, Észak-Karéiia le istállóként berendezve, de a másik oldalon a tűzoltó-mesterség relikviái tekinthetők meg. Az már szinte fel se tűnik, hogy az enteriőr- és vitrines kiállítási módszer egyazon helyiségben is keveredik. Az épületekre is ráférne egy kis konzerválás, felújítás, noha itt még nem olyan rosszak az állapotok, mint például a Seurasaariban vagy Ouluban volt. A kiállítás megtekintése után lehetőségem nyílt Havi la asszonnyal a problémákról is beszélgetni. Bizony, ismerősen hangzanak a szakember panaszai Lieksában is, hiszen sorra tolulnak elő Borsod megyei hasonló tapasztalataim, amikor helyi kezdeményezésre létrehozott tájházat, falumúzeumot kellett "rendbe tennünk". 1979-ig a Pielinen Museumban nem dolgozott muzeológus szakképzettségű ember! Az épületek szinte 80%-a dokumentálatlan. Még ma sem tudják, hogy az egyes épületeket miért, milyen vezérelv alapján választották ki. Az egyetlen dokumentálás az volt, hogy a faépületek egyes elemeit beszámozták, s az áttelepítés után, ennek megfelelően összerakták. De
