H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

lattal nem gazdagodtam. Ennek két oka van: Az egyik, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a svéd, finn, norvég minták és előzmények legkorszerűbb tapasztalatainak felhasználásával készül, s így kiküszöbölhetők lettek azok a gyermekbetegségek, melyekre igen tanulságos példákat láttam Finnországban is (gondolok itt az amatőrök által gyűjtött és felépített múzeumokra, a dokumentálatlan épületek és tárgyak garmadájára, a lokálpatrióták dicséretes, de szakmailag sokszor - és később káros tevékenységére). A másik ok, hogy erre a finn ösztöndíjamra túl későn került sor. Ha még 1983-ban , illetve az ezt követő években sikerült volna elnyernem az ösztöndíjat, éveket spórolhattam volna meg szakmai munkámban, tapasztalataimban. Tanulságos volt viszont ösztöndíjas utam abból a szempontból, hogy a finn múzeumügy és egyáltalán a finn gazdasági és kulturális élet egyik mélypontján, a gazdasági válság idején látogathattam ide. Rengeteg ismerős problémával találkoztam, és sok ötletet kaptam a kilábalást illetően is, noha egyes kérdésekben, mint például a kulturális élet, így a múzeumügy szponzorálása témában sokszor én jobban tájékozott volAz 1694-ben épült Turkansaari terrplcm a hasonló nevű Szabadtéri Múzeumban, Ou lu, Észak-Ostrobothnia