H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
festék lepergését és fényezett felületet is adott. Az elősorolt munkáknak a szárazműhely adott helyet, amiknek tárgyi emlékei láthatók is. A bőrök végleges szárítása a kétszintes padlás alsó, zsalugáteres ablaksorú, deszkapadlós terében történt. Itt a gerendákra rakott rudakon a fa ablakredőnyök által szabályozottan száradtak a fél bőrö k és krupon ok, hátbőrök. A kiszáradt darabokat a padlástér közepén lévő asztalra gyűjtötték, majd innen a lépcsőn lehordták a földszinti készá ruraktárb a, kamrába. A raktár árubemutató és elárusítóhely is egyszerre, ahol kerekes bakokon és farudakon lógó bőrök kínálják magukat. De a kisebb hasszél és nyakrész bőrök kenderkóccal összekötözve is helyet kapnak a pincelejáratot fedő, ledeszkázott lépcsősoron. Ugyanitt helyeztük el azt az 1742-es évszámmal jelölt, intarziás céhládá t, ami a tímárok egyesületének értékeit őrizte, de kifejezte együvétartozásukat és rangjukat is. Végül a készáruraktár fontos berendezési tárgya volt a bőr m érő m ázsa , ami már tizedes rendszerrel működött. A tímárok ugyanis kétszer mérA készáruraktár
