H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

épült fel a múzeum, amely eltér a szokásos szabadtéri múzeumoktól. Az áttelepített lakóházak közül ui. csupán egy van interieur-szerűen berendezve, a többiben kiállítást rendeztek be íoramúzeum/, idegenforgalmi célokat szolgál (souvenirbolt, régiségkereskedés, játékbolt, fényképész-műterem), a többségük pedig lakott, nem látogatható. A felépült 40 objektum a Zaan menti poldervidék 17-19. századi jellegzetes faépítkezését és a helyi fejlett malomipart reprezentálja. A történeti stílusok hatását mutató, zöld-fehér festésű dekoratív házoromzatok , az ápolt kertek, kerti teaházak, a települést keresztül-kasul szelő csatornákkal, a rajtuk átívelő hidakkal megkapó látványt nyújtanak, és mindig a látogatók százait vonzzák. A házaknak a Zaan folyóra néző hasonlóan díszes hátsó homlokzatai, a folyóparti csónakházak, kikötők jól mutatják a folyó meghatározó szerepét a városok életében. Az egyetlen berendezett lakóház egy 1670-ből származó, 1800 körül bővített módos kereskedőház. Az első szobában gyermekágyas asszony környezetét örökítették meg életképszerűen. A hátsó szobában ötletes