H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az építményeket lehetőleg bontás nélkül, nagyobb darabokban szállították a felépítés helyszínére, többnyire vízi úton és síneken. Kisebb halászházak, faépületek esetében az sem jelentett problémát, hogy az egész épületet egy darabban szállítsák - ugyancsak a csatornákon keresztül , hajón, sőt helikopterrel - a helyszínre. A múzeum - saját kivitelező brigádjának is köszönhetően - hamar felépült. A múzeumba látogató valódi, tengerparti városkában érezheti magát, ahol még a jellegzetes színű és mintázatú tégla útburkolatokat is rekonstruálták, ahol a füstölt hal szaga árasztja el a környéket. Az épületeket a Zuiderzee partján fekvő, illetve néhány távolabbi faluból, városból és a tengeröböl szigeteiről, Markenből, Urkból szerezte meg a múzeum a szanálási hullámok során. A lakásbelsők, műhelyek, ipari objektumok az 1880-1932 közti időszakot mutatják be. Az egyénített interieurök az épületek utolsó tulajdonosaival készített magnós riportok, néprajzi gyűjtések, archív fotók alapján készültek. Számos működő műhely, ipari létesítmény eleveníti fel a Zuiderzee környékének hagyományos foglalkozási ágait (hajóács, vitorlakészítő, kötélfonó, pintér, halFaépület szállítása hajón