H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1992 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

egy 1880 körül létesült, gőzenergiával működő tejüzem, amelyben a parasztgazdaságokban megtermelt tejet feldolgozták. A múzeumban sok a működő bolt, műhely. A hagyományos iparágak mellett az 1880-as évekkel meginduló korai gyáripar emlékei is a múzeum gyűjtőkörébe tartoznak. A lakóházak, gazdasági épületek nem a hagyományos értelemben vett "házvidékeket" képviselik, sokkal inkább egy-egy táj ökológiai adottságai által meghatározott gazdálkodásmódjának vetületei. A múzeumi katalógus nagyobb súly fektet a gazdaságtörténeti kérdéseknek, mint az építészeti, berendezési részleteknek. Egy-egy táj népi építkezését a különböző vagyoni-társadalmi rétegek gazdálkodásmódjának, életmódjának, előbbrejutási lehetőségeinek függvényében mutatják be. A házak alaprajzának, szerkezetének sajátosságait elsősorban a gazdálkodás igényeiből, az állattartás, gabona- és takarmány tárol ás módjából vezetik le. A háztípusokat a lakótér, az istállók és a tárolóhelyek elhelyezkedése, kiképzése alapján különítik el. Igy pl. a termékeny talajú tengerparti zóna és a homokos, terméketlen keleti régió parasztházának eltéréseit a gazdálkodásmód különbségei indokolják. Előbbi terület fejlődését a kedvező talajadottságok mellett a tengerparti kikötők közelsége, a sűrű városhálózat is elősegítette. A tengerből nyert polderföldek - amelyek jó befektetési lehetőséget jelentettek a vagyonos városi polgároknak, kereskedőknek, hajósoknak - általában bérföldek voltak. Az e bérföldeken kialakuló gazdaságokat már nem tekintik parasztgazdaságoknak. Ezek árutermelő farmgazdaságok, amelyek a városokat látták el elsősorban tejtermékekkel. Ezzel szemben a keleti homokos sáv zömmel önellátó paraszti kisüzemei olyan vegyes gazdaságok voltak, amelyben az állatállomány elsődlegesen annak a trágyamennyiségnek a biztosítását szolgálta, amellyel a homokföldeket termővé tudták tenni. Ez a különbség a két terület épülettípusában is megnyilvánul: míg a homokos keleti terület csarnokházának mélyített istállója a trágya gyűjtését célozta, addig a tengerparti zóna tejfeldolgozásra épülő farmgazdaságaiban az emelt padozatú, hídlással el-