H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1991 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

Egy gütersldhi lakóház 1790-ből származó rokokód'szes kapuja minden követ, az évszázadok folyamán eldeformálódott faelemet az eredetinek megfelelően rajzolnak le, ez szolgál alapul a hiteles újraépítéshez a múzeumban. A bontást szintén igen körültekintően végzik. Nem ritka, hogy a nyílászárókon, a tetőszerkezeten, egyéb fából készült elemeken kívül minden egyéb építőanyagot is (követ, téglát, cserepet) beszámoznak, s az eredeti állapotot rekonstruálva állítják a múzeumban vissza. Bizonyos épülettípusoknál arra törekednek, hogy az egyes épületrészeket minél nagyobb darabban tudják eredeti helyszínéről a múzeumba szállítani. Erre eddig egyetlen alkalommal került sor, amikor a paderborni pékséget, egy favázas épületet (a tetőszerkezet és az alsó szint kőfalát kivéve) egyben szállították a múzeumba. A bontás után a helyszínt régészek veszik birtokukba. Gyakori eset, hogy csak a régészeti kutatás derít fényt az épületen az évszázadok fo-