H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1991 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

Egy 19. század végi falu élete Múzeumpedagógiai foglalkozás a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az ország központi szabadtéri gyűjteménye, mely Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében a 18. század végétől a 20 . század első évtizedéig. A múzeum sajátosságából adódik, hogy egy-egy kiállítás itt egy-egy tájegységet jelent, ahol a kiállítási tárgyak - berendezett lakó- és gazdasági épületek, egyházi , közösségi, ipari stb. objektumok - a hagyományoknak és funkciójuknak megfelelő helyen és módon láthatók. A hiteles berendezések érzékeltetik, hogy élt, dolgozott, ünnepelt a falu társadalma, szemléltetik, hogy milyen volt életmódja, kultúrája. A sajátos kiállításrendezés, az "életszerű bemutatás" előnye a hagyományos (terem- vagy vitrin) kiállításokkal szemben, hogy a látogató számára közérthetőbbé ."kézzelfoghatóbbá" válik a mondanivaló - jelen esetben egy 19. századi falusi társadalom élete. Ugyanakkor az egyes tájegységek, a paraszti udvarok, a különböző épületek, a berendezések, a tárgyegyüttesek, de akár egy-egy tárgy is, számtalan variációs lehetőséget adnak a falu életéhez kapcsolódó témakörök kibontakozásához, megtárgyalásához (hogy csak néhányat említsek: a gazdálkodástól a népi táplálkozáson, a lakásberendezésen át a munkához kapcsolódó szokásokig stb). A sajátos kiállításrendezési módból következik az is, hogy a hagyományos múzeumi közművelődési formák helyett itt valami egészen másra volt szükség. Hazai tapasztalatok nem lévén, magunknak kellett kikísérletezni a múzeumi bemutatás, a tárgyak és a paraszti élet