H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

Szabadtéri kerekasztal tanácskozás Zalaegerszegen Szabadtéri múzeumainkban, tájházainkban egy-egy tájegység századfordulói faluképét rekonstruáljuk. Mint tudjuk, ezekben a rekonstruált falvakban felépített épületek, de a tájházak is különböző építészeti és stíluskorszakokból származnak. Bármelyik szabadtéri múzeumban járunk is, a lakó- és gazdasági épületek legtöbbje a 19. szazad paraszti építkezését tükrözi. Akár a múlt század elején, akár a közepén, vagy éppen a végén épültek, igen csekély azoknak a házaknak a száma, amelyekben az építéskorabeli berendezést tudjuk elhelyezni. A legtöbb épület berendezése egy 19. század végi, 20. század eleji enteriőrt mutat be. Hogyan is kell megteremtenünk azt a paraszti miliőt, ami az adott korszak társadalmi, gazdasági körülményeit tükrözi, a kor technikai színvonalát érzékelteti, amely bemutatja az érintett időszak bútor-, textil- és eszközdivatját, a korszak hagyományos és ipari eszközanyagát, mindazt a tárgyi együttest, amely az adott időszak, a szóban forgó tájegység, az érintett falu, család életformájáról, életmódjáról, ízléséről, szokásairól vall, hű képet mutat. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk 1990. májusában Zalaegerszegen a magyarországi szabadtéri múzeumok munkatársaival. A fenti kérdés mindannyiunk számára, akik építjük és berendezzük a múzeumi épületeket, igen nagy problémát , de főként nagy munkát jelent. Hiszen a felsorolt kritériumok alapján hitelesen kell bemutatnunk mindent, akár egy lakóház, akár egy pajta, egy istálló, egy kamra vagy műhely belvilágáról van szó. Főként arról beszélgettünk, hogy mi mindent kell tudnunk, ismernünk ehhez a munkához. Mindenek előtt ismernünk kell a kor történelmét, a korabeli paraszti társadalom rétegzettségét, összetételét, a paraszti kisüzem korabeli színvonalát. Tájékozottnak kell lennünk a szóban forgó tájegység, a falu hagyományos paraszti kultúrájában, de legfőképpen ismernünk kell a házat,