H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

választják ki az épületeket, és a legnagyobb hitelesség elvét követve dokumentálják, bontják le és telepítik át a felépítendő objektumokat. Az enteriőrök is hasonló tudományos alapossággal készülnek, lehetőleg az építés korának megfelelő berendezéseket láthatunk az egyes épületekben, még akkor is, ha az épület magas kora és az eredeti tárgyak hiánya miatt ez a berendezés csak jelzés értékű. St. Fagans-ban is törekednek az áttelepített épületek "élőbbé" tételére: az enteriőrökben életszerű szituációk láthatók, a műhelyek folyamatosan működnek a hagyományos módon és eszközökkel, folklór és hagyományőrző együttesek próbálják felidézni és megismertetni a látogatókkal a már-már eltűnőben lévő walesi szokásokat. A gazdasági épületekben állatokat tartanak, a kerteket, parcellákat megművelik, a növényi és állati termékeket feldolgozzák és értékesítik. E rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a Welsh Folk Museum szabadtéri gyűjteménye sok szempontból hasonló kutatási és kiállítási elvek szerint működik, mint pl. a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A tudományos és közművelődési koncepció megvalósítása terén viszont lehetőségem Marhabőrök a Rhaeadr-ből (Közép-Wales) áttelepített tímárműhely szárítópadlásán