H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

is megvalósíthattak, de be tudják mutatni a főúri kertkultúra alakulását az évszázadok során. Nem elhanyagolható szempont, hogy különleges fafajták és növényfajták telepítésével, illetve megőrzésével e kertek bizonyos mértékig arborétumként, növényrezervátumként is működnek. A kastélypark rózsakertjével, halastavával , csónakázási lehetőségeivel, kényelmes padjaival, ligeteivel, sétaútjaival, az üde pázsittal Cardiff és St.Fagans lakossága, illetve a látogatók számára a legkultúráltabb szabadidő parkként is szolgál. 2.1 Un. kiállítási galériák, csarnokok Négy különálló kiállítási helyiséget, galériát különíthetünk el: anyagi kultúra galéria; viselet galéria; mezőgazdasági galéria; mezőgazdasági járművek galériája. Ezekben a galériákban a hagyományosan néprajzi múzeumi kiállítások szellemében láthatunk sok kis apró tematikus egységbe csoportosított kiállításokat. Számomra szimpatikus volt az a kiállítási koncepció, hogy az adott etnikum életének nem egy adott időszeletét akarták bemutatni a népélet szinte minden területéről összehordott tárgyakkal, hanem egy-egy tematikus egységen (pl. fonás és eszközei, szoknyák, stb.) vagy tárgycsoporton (pl. zeneszerszámok, fafaragások) belül a történetiség elvének messzemenő figyelembevételével kísérheti nyomon a látogató a változást. Az életmód változását ezekben a kiállításokban a tárgyak változásán, alakulásán keresztül tanulmányozhatjuk. A magasszíntű technikai adottságokat tükröző installációk, kiállításrendezési megoldások mellett számomra irigylésreméltó volt az az ikonográfiái adatgazdagság és lehetőség, amit láthattam itt St. Fagans-ban. Az eltérő történelmi fejlődés, a magasabb szintű írásbeliség, illetve ezek fennmaradása következtében szinte minden tematikai egységnél a bőség zavarával küszködve tudták a tárgyak életének hátterét megrajzolni korabeli ábrázolásokkal, képekkel, festményekkel, levéltári dokumentumokkal, kiváló fotókkal, stb.