H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

Szentesi lakóház és kalaposműhely konyhában szabadtűzhelyre utaló nyomok nem kerültek elő. A szobákat cserépkályhával fűtötték. A szobák és a konyha berendezésében a kalapos-család életvitelének megfelelően a polgári és paraszti vonások ötvöződnek. A kalaposműhely teljes berendezését sikerült a múzeum számára megvásárolni. A makói hagymakereskedő háza csakúgy, mint az előbbi ház, több lépcsőben nyerte el jelenlegi alaprajzát. A családi hagyomány szerint a házat 1862-ben kezdték el építeni. Egy 1880-as térképen már szerepel. A városi házhoz, illetve a teljes gazdasági üzemszervezethez egy a város határától kb. 10 km-re fekvő tanya is tartozott. A lakóház térre néző, háromablakos, vakolatdíszes homlokzata fontos téralkotó elem. Az épület vertfalú, tetőfedő anyaga hódfarkú cserép. Az udvari járda, a tornác, valamint a konyha padozata helyi égetésű tégla, a szobák hajópadlósak, a kamra döngölt földpadozatú. A lakóház berendezése a mezőváros paraszt-polgári rétegének életmódját reprezentálja a múlt század végén. A telken a közös fedél alatt álló lakóházon, istállón és színen