H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

A hátsó szobát jobbára csak alvásra és tárolásra használják, de a sarokpad még megvan benne. Az udvar elején jobboldalt áll a kisház, háttal az utcának. Szabadkéményes konyhát, fészert és kamrát foglal magában. Ez az épülettípus a múlt század végén jelent meg, azonban az 1920-as évektől vált az ormánsági porták jellegzetes építményévé. Eleinte csak nyárikonyha, a házbeli konyhák modernizálása után azonban mindig itt folyt a kenyérsütés, húsfüstölés, ruhapárolás, stb. Benne téglaboltozatú, lapostetejű kemence foglal helyet, oldalában takaréktűzhellyel. Bútorzatát a régi konyhai berendezések alkotják, köztük a keményfából készült téka (tálalószekrény). A kamra éléstár régi szökrönyökkel, ládával és egy hombárral, de ez a helye az értékesebb szerszámoknak is. Megvan még az ősöktől örökölt faragóeszközök teljes készlete. A fészer favágító szín. A pajta végével egy vonalban, keresztben helyezkedik el a disznóól. A talpas, vázas, pallófalú építmény 1892-ben készült a szomszédos Drávapalkonyán. Egyik fiókjában anyadisznót tartottak malacaival, a másikban hízót neveltek, a harmadik lúdól volt, általában két gúnárral és 6-8 anyalűddal. A telket az utca felé tégla bástya és kétszárnyú nagykapu határolja, a szomszédoktól deszka- és léckerítés választja el. A fő épületeket megvásároltuk, a disznóólat már le is bontottuk. Zentai Tünde Szemeskályha pártadísze /őcsény/