H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Az első szobai táblás kályha rekonstrukciós rajza (1901-1987), András (1908-1986) és Erzsébet (sz: 1910). Klemenczék építették a telken lévő pincét, az öreg Kollár ragasztotta a házhoz az istállót. Az utolsó időszakban a ház első szobáját Kollár András, hátsó szobáját Kollár Terézia lakta haláláig, ugyanis egyikük sem házasodott meg. Ez az állapot eredményezte, hogy a múlt század végi családi bútorokból is megmaradt néhány darab, és az első világháború után szerzett berendezési tárgyak összefüggő együttesét is megőrizték. Az épület fala és alapozása is helyi, finomszemcsés vulkáni iszapból készült. A kötőanyag szintén Mádon bányászott nyirok, amit a helyi geológus nagy kötőképességű habarcsanyagnak, "pleisztocén vályog"-nak határozott meg. Az épület minden helyisége döngölt föld padlózatú, a nyugat-kelet irányban lépcsőzetesen süllyedő padlószinteket magas küszöbök, illetve az első szoba és a pitvar között lépcső hidalták át. Az épületnek csak az utcai és udvari homlokzata volt tapasztott és neszelt, a hátsó falaknál csak a fugákat kenték