H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

család is). Egy részük, a falu fél teleknél kisebb birtokú földműveseivel együtt, kőfejtéssel és faragással egészítette ki megélhetését. A bányákból kitermelt, általában hasadt köveket hazavitték, és belőlük telente sírköveket, vályúkat, kapubálványokat és padokat faragtak. A köveket barokk elemek és népies rozetták díszítik. Régen fehérre meszelték őket, a rossz írástudásról tanúskodó betűket fekete festéssel hangsúlyozták. E régi típusú sírkőfaragás a múlt század derekától lassan divatját múlta. A század utolsó harmadában, aki csak tehette, tordasi vörös márvány síremléket csináltatott, ezek közül is bemutatunk egyet, amely 1880-ban készült. A biai temetőrészben egyetlen 18. századi sírkő van, báb alakú barokk formája tanult kőfaragó kezéből kerülhetett ki. Valamennyi sírkő a Biai Református Egyház ajándéka. A legrégibb síremlékeket Tökön sikerült gyűjtenünk. A négy darab töki fejküvet a temető jobb oldalán, a kőpaddal szemben helyeztük el. Közülük három 18. századi. A legkorábbi 1776-ból származik. Különleges, barokkos faragású, virágszerű fejrésze van, melyhez hasonlót ebből a korból a magyar temetőkből nem ismerünk. A mellette álló 1790-ben készült kő már a fejfák stílusát őrzi; a szokásos téglaalakú test egy anyagszerűtlenül kicsi szívalakú fejben végződik. Egyedülálló szépségű az 1799es évszámú fejkő indás-szíves domborfaragása is. A töki temetőben a temetkezés évszázadok óta folyamatos. A 18. század elejétől a megformálás stílusában három korszak különíthető el. Az elsőt a leírt három sírkő képviseli, a második a múlt század elején terjedt el, akkor vékonyabb, széles kőtáblákat faragtak, felső részükön aprólékos, vésett ornamentikával. Mintául megállapíthatóan a templomban lévő festett fatáblák szolgáltak. Közülük egyet mutatunk be 1836-ból. A múlt század derekán a faluban élő nemesi és gazdag családok körében kezdetét vette az obeliszkek térhódítása. A kövek a zsámbéki bányából kerültek ki, faragóik főként tökiek, kisebb részben zsámbékiak voltak. A sírkövek múzeumba kerüléséért köszönetet mondunk Szarka Miklós és Bereczky Zoltán református lelkészeknek, továbbá Csalog Zsoltnak, Gyuricza Mihálynak, Vöő Imrének. A sírköveket gyűjtötte és rendezte Dr.Zentai Tünde. A restaurálást Lőcsei József és Kőfalvy Vidor végezték a szabadtéri múzeum restaurátorai segítségével. Zentai Tünde