H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

mával természetesen csak közvetett információk szerezhetők. Az is nehezen bírálható el, hogy a kiválasztott és áttelepített épületek mennyire alkalmasak az adott terület népi kultúrájának minél teljesebb bemutatására. A szubjektív benyomások alapján úgy vélem, hogy ezeken a területeken arhangelszki kollégáink a lehető legnagyobb alapossággal és szakmai hitelességgel dolgoztak, így például az Északi-Dvina tájegység-ben hét lakóház áll, mind a 19. századból, és ezek építészetileg, berendezésükben egyaránt egy viszonylag széles képet nyújtanak az adott vidék népi kultúrájáról. Van közöttük kétszintes épület a földszinten bolttal, az emeleten pedig a kereskedő polgárosult életmódját visszatükröző berendezéssel. Még olyan életmódbeli eltéréseket is szemléltetni tudnak, mint annak az óhitű parasztnak a házát, aki - társaival együtt - nem fogadta el a pravoszláv egyház egyik reformját, és az Istent a régi nódon, a ház egy rejtett, házikápolna szerű kamrájában imádta. Ugyanebben a tájegységben egy másik házban is vallástörténeti utalásokara leltünk, itt egy ugyancsak rejtett részében a háznak, telente egy sajátos remeteszekta tagjai, az úgynevezett futók kaptak menedéket. A kiragadott példák is mutatják a törekvést a népi kultúra lehető legteljesebb bemutatására. S bár az éghajlati viszonyok miatt egy-egy parasztudvar itt egyetlen, minden funkciót egyesítő, meglehetősen nagyméretű épületből áll, az említett tájegységben is megtalálhatók az olyan közösségi építmények, mint a kovácsműhely, vagy a közösségi magtár és természetesen a templom. Az utóbbit Versina faluból telepítették át. Az impozáns épület 1672-ben épült, áttelepítése jelzi azokat a problémákat, melyek annak következményei, hogy a múzeum lényegében nem rendelkezik állandó építész munkatárssal. A templom alapozása ugyanis nem a legjobban sikerült, ennek következtében megdőlt, s most tesznek kísérletet arra, hogy a dőlést megszüntessék, az alapozást rendbehozzák. Az építés alatt lévő Pinyega tájegységben személyesen is meggyőződhet tünk arról a törekvésről, hogy az eredeti épületszerkezeteket a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek megőrizni, pedig a teljes elemek cseréje itt nem okozna nehézséget, hiszen a kiváló minőségű faanyag szinte korlátlanul a rendelkezésükre áll.