H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányúton az Arhangelszki Faépítészeti Múzeumban A múzeum területe 78, a körülötte lévő védőterülettel együtt 130 hektár. Az első objektumot 1968-ban telepítették át, a megnyitó 1973. június 01-én volt. A tervek szerint összesen mintegy 100 épület áll majd a teljesen elkészült múzeumban. Nem hiszem, hogy ezen adatok olvastán bárki is rávágná, hiszen ezek az Arhangelszki Faépítészeti Múzeum adatai! Ez annál is inkább érthető, mert legjobb tudomásunk szerint mi, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai voltunk az első magyarországi látogatók ebben a múzeumban. Látogatásunkra 1989. szeptember 16-22 között került sor. Az előzménye az volt, hogy egy protokoll-jellegű újévi üdvözletre olyan válasz érkezett az év elején Arhangelszkbol, amely nemcsak a jókívánságokat viszonozta, hanem felvetette, hogy örülnének, ha a két múzeum között közvetlen kapcsolat alakulna ki. Mi ezzel természetesen egyetértettünk, meglepetésünkre az Arhangelszkbol érkező újabb válasz már konkrét meghívást tartalmazott, szívesen vendégül látnák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum két munkatársát még 1989-ben. Az invitálással természetesen éltünk, s így került sor arra, hogy Cseri Miklós és e sorok írója szeptember 16-án reggel Ferihegyen felült a Moszkvába tartó repülőgépre, ahol átszállva egy másik gépre, még aznap délután megérkezett Arhangelszkbe. Arhangelszk az orosz észak központja, mint ahogyan ezt - a nem túlzottan bőszámú - idegenforgalmi prospektusok minduntalan hangsúlyozzák. Az, hogy viszonylag kevés ilyen anyag állt rendelkezésünkre, érthető, hiszen 1988-ban szűnt meg Arhangelszk zárt város lenni, ahova még a szovjet állampolgárok is külön engedéllyel, és erős korlátozásokkal látogathattak el. Nyilvánvaló, a külföldiek számára még ez a lehetőség sem volt adott. A város sajnos alig árul el valamit történeti múltjából, pedig 1584-ben alapították azok az orosz kereskedők, akik észak felé igyekeztek a kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni.