H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Vallomások egy közösség életéből dr.KATONA GYULÂNÉ (1974-1982 között a Nyilvántartási Csoport vezetője volt, jelenleg nyugdíjasként a Magyar Népi Építészeti Gyűjteményben dolgozik.) Friderika! Talán magad sem gondoltad, hogy a múzeum 20 éves évfordulója alkalmával kért interjúkra a régi munkatársak valóban "vallomást" tesznek. De húsz év már nagy idő egy intézmény életében, az első húsz év pedig szinte a legjelentősebb, s ezért számunkra is meghatározó. Nekem azonban - talán Te sem tudod -, ennél is korábbi a kapcsolatom a múzeummal. Még a Ferenczy Múzeum munkatársa voltam, amikor akkori igazgatóm, Onódi Béláné, Deisinger Margit, maga is néprajzos, egy nap izgalmas hírrel jött: a Múzeumi Főosztályon értesült arról, hogy létre akarják hozni a központi magyar szabadtéri néprajzi múzeumot. Már keresik a helyszínt, amely a legalkalmasabb lenne erre a célra, s több terület - Aranyhegy, Nagykovácsi, Dunakanyar, stb. - is szóba került. "Meg kell szereznünk - lelkesedett -, mindenképpen Szentendrére kell kerülnie!" S addig-addig járt a tanácshoz, tárgyalt a minisztériumban, míg siker koronázta erőfeszítéseit. Egy nap lélekszakadva jöttek a tanácstól: fél órán belül megérkezik a szakbizottság, hogy megtekintse a múzeum számára alkalmas helyszínt. A tanács azonban csak egy területet javasolt a város déli részén. Ezért - mivel én jól ismerem a területet -, adtak nekem húsz percet még egy alkalmas hely kijelölésére, hogy legyen választási lehetőség. Mire pontosan fél óra múlva megérkezett a szakbizottság, két területet is "találtam", így némi izgalommal mentünk vendégeinkkel a