H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

A Közép - Tiszavidék tájegység A Szabadtéri Néprajzi Múzeum K özép-Tisza vidék tájegysége a szálláskertes településformát hivatott bemutatni. E mellett, mint minden tájegység, be kell, hogy mutassa egy néprajzilag is meghatározható táj építéstörténeti fejlődését, tükröznie kell azokat a gazdasági-társadalmi viszonyokat, melyek e fejlődést befolyásolták, stb. Mindezek azt eredményezték, hogy a tájegység területe a csak földrajzilag meghatározható, de több néprajzilag leírható kistájból álló K özép-Tisza vidékről leszűkült az ú.n. borsodi Mezőségre, Borsod megye déli részére. Ezt az elmondottakon kívül indokolja még az is, hogy a földrajzi K özép-Tisza vidék egyes részei más tájegységekben is szerepelnek (Alföld tájegységben), másrészt az ilyen leszűkítés lehetővé tette egyéb kérdések bemutatását, mint pl. az északim agyar és az alföldi magyar házterület érintkezésének, egymásrahatásának szemléltetését is. A tájegység legkorábbi épülete az 1776-ban épült Igricből származó lakóház, a legkésőbbi ugyancsak lakóépület, 1886-ból, Mezőcsátról. A pontosan száztíz évet átfogó épületállomány legkorábbi darabja, az igrici lakóház, egyben a néprajzi módszerekkel még megfogható kezdeteket jelzi. A háro m helyiséges (szoba-konyha-kamra), vályogfalú, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű építmény bontási tapasztalatai arra vallottak, hogy az alföldi kéttüzelős, a XV-XVTJ. századból régészeti feltárásokból ismert lakóháznak egy késői képviselőjét telepítjük át ezzel az épülettel a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A lakóházak közül időrendben a következő a Mezőkövesden lebontott, egykor ú.n. üstökös ház, melynek feltételezett építési ideje a XIX. század eleje. Ez az épület, mely szintén vályogfalú, eredetileg szoba-konyhakamra-nyitott szín elrendezésű volt, és természetesen ágasfás-szelemenes