H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

A rábcakapi lakóház Az 1736-ban épül

1 lakóház a Kisalföld tájegység legkorábbi épülete. Első szobájának mestergerendáján E I 1736 17 MAI felirat olvasható, azaz Erdélyi István építtette. A második lakóegység keresztgerendáján ugyancsak Erdélyi István jegyzi az 1863-as datációt. A padlástérben, a tapasztóagyagban, a térdfalon 1825-ös évszám van bekarcolva. A lakóház bontáskori állapota tehát több, mint 100 év építő, alakító, bővítő tevékenysége eredményeképpen jött létre (TÉKA 1986/1.5-8.). Egy lakóegységet képez az első szoba, konyha és az udvarról nyíló második kamra. A második lakóegység a konyhából és a belőle nyíló, udvarra néző szobából és kamrából áll. A ház életében az együttélő nagycsalád hagyományőrző rendje, a nagyállattartó, középparaszti gazdaság a meghatározó. Istállók, pajta, szín, nyári állás, két disznóól övezi a kerítetlen udvart. A ház eresze alatt két verem szolgált gabonatárolásra, helyüket deszkapallók jelzik. A ház tövében gémeskút áll. A telek oldalában, az utca felől tűzlétra kapott helyet. A templommal szemben álló lakóház udvara alkalmas volt tűzfigyelésre. Innen riasztották a falut vész idején. A berendezés csaknem másfél évszázadot ölelt fel. Legkorábbi darabja egy 1752-ből származó komáromi készítésű festett láda. E közeli, legjelentősebb bútorkészítő központnak majdnem minden stíluskorszaka nyomon következő a két lakásban található ládákon. Családi hagyomány szerint az első lakóegységben az öregek laktak. A múzeumi berendezés is idős házaspár otthonát tárja elénk. A szabadkéményes konyha kibúvó kemencés, tüzelőpadkás, ide nyílik a szobai kíA rábcakapi lakóház alaprajza