H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
A konyhában a bejárati ajtó mögött, az udvari fal mentén tölgyfapallókkal fedett "pinceverem" volt, melyben takarmányrépát tároltak egykor. A létrával megközelíthető verem méreteit nem lehetett pontosan megállapítani, ui. a háború alatt a gödröt mélyítették és bővítették. A verem érdekessége, hogy oldalai csak kis részen voltak kikövezve, az udvari falnál a verem jóval az alapozás alá mélyedt. Ez a megoldás az itteni igen kemény altalajban biztonságos megoldásnak bizonyult. Hasonló pincevermekről másutt is tudunk a faluban. A háznak a külső és belső csúcsfalakon, valamint a közfalakra állított két ollólábon nyugvó szelemenes tetőszerkezete volt. A hasított keményfa szarufákra hatalmas faszögekkel erősítették fel az ugyancsak hasított keményfa léceket. A tetőt kettőzött zsúppal fedték. A bontás során nagy figyemet fordítottunk az épület periodizációjának tisztázására, Levéltári forrásokból tudjuk, hogy a Nagy család már 1754 előtt is ezen a telken élt. Korábbi lakóházra utaló bizonytalan nyomokat azonban csak a konyhában találtunk, az elbontott kemence helyén, a padlószint alatt. Szerettünk volna feleletet kapni arra a kérdésre is, hogy került a füstöskonyhába a feliratos mestergerenda, amely eredetileg nyilván szobai mestergerenda volt. Sajnos a bontás nem adott egyértelmű, csak hipotetikus választ a felvetett kérdésekre. Minthogy a ház padlásterét a konyha-kamra válaszfala felett egy belső csúcsfal osztotta két teljesen elkülönülő részre, felmerült a két fázisban való építés lehetősége. Ennek viszont ellene mondott a fő- és válaszfalak kapcsolódása. A nyirádi lakóháznál ugyanazt az építési sajátosságot figyelhettük meg, mint néhány évvel korábban a nyirádi vízimalom molnárlakásánál is: a közfalak nem voltak bekötve a főfalakba. így az első három helyiség minden bizonnyal egyszerre épült. (Az istállóra vonatkozóan ilyen megfigyelésre nem nyílt mód, minthogy falait 1946-ban újra rakták.) A sárba rakott kőfalnál sem a felhasznált kőanyag, sem a kötőanyag, sem a falvastagság tekintetében nem lehetett különbséget felfedezni, az istálló falait kivéve. Érdekesek viszont az alapozásnál mutatkozó különbségek: az utcai, a hátsó homlokzati fal, valamint a közfalak is 60 cm mélyen voltak alapozva, ugyanakkor az udvari homlokzati fal csupán 20 cm-re, a tornácpillérek pedig alig 10 cm-re a
