H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

A mádi kereskedőház kutatása és bontása Az észak-magyarországi vagy felföldi mezőváros telepítési tervét 1972-ben fogadta el a tervtanács, benne a mádi kereskedőházzal (Rákóczi u. 56., korábban Rákóczi u. 264., Nagysor 812.). A KÖZTI munkatársai (Szathmáry Katalin, Szántó Tibor és Tornai Endre) 1973-ban részletesen felmérték az épületet és telket, valamint a környező épületek analógiaként számba jöhető nyílászáróit. A néprajzi és levéltári kutatáson alapuló újraépítési javaslat 1974-ben készült el, bontási tapasztalatok nélkül. (Kecskés Péter) A múzeum 1988-ig nem tudta megvásárolni az épületet, sem a szükséges feltárásokat elvégezni. Időközben a ház állaga erősen megromlott, utcai oldala beomlott. Az épület kutatására, a tüzelőberendezések feltárására, az épület másolatának, illetve rekonstrukciójának előkészítéséhez szükséges minták, méretkorrekciók megvételére és a nyílászárók kiemelésre 1988. október-november folyamán került sor. E munkában Bálint János, Csajbók Csaba és Sabján Tibor építészek, Deim Péter és Gáspár Mihály fényképészek, valamint Kecskés Péter muzeológus vettek részt. (Az egész építménycsoportról lásd: TÉKA 1988./1. 25-38.) A két lakóegységes ház helyi kőből épült 1770 körül. Az udvari oldalán nyílik vasajtós bejárattal pincerendszere, amely három szakaszban boltozott. Az épület XVIII. századi részéből vett építőkő és kötőanyag mintát megvizsgálták az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műveinek mádi kutatói. Ezúton is köszönetet mondunk dr. Mátyás Ernő kandidátusnak és munkatársainak, hogy szakvéleményüket rendelkezésünkre bocsájtották. Ezek szerint a kemény, szilánkos törésű, zöldesszürke kő "cementált", finomszemcsés vulkáni iszap. Ez a kőzet Mádtól nyugatra a Bisalmás-Kukjatető dűlőben a felszínen is megvan "olyan mértékig, hogy a szőlőművelés kapcsán darabokbaci a felszínre kerül". (A XVIII. században Mádtól keletre mintegy 4 km-re földesúri kőbánya is működött, amit 1860-tól a mezővá-