H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

NEMESBORZOVA December közepe, karácsony előtt. A harangtoronyból látjuk, hogy a környékbeliek már vágják a fenyőt a közeli kis erdŐDŐI. Hatan állunk a torony alatt. A muzeológus filmkamerával, az építész ceruzával, a harangozó egy üveg isteni szilvapálinkával, és Angyal János bácsi, ács az OMF-től, két társával gondokkal terhelten. A tornyot le kell bontani. A torony 21 méter magas, 4—5 mázsás gerendákkal. Jani bácsi 150 cm magas,50 kg, és hót részeg, ö fogja lebontani. A tornyot. Felmennek ketten és bontanak. Hullik a zsindely, deszka, faszeg és az ólmos eső, ami ráfagy a gerendákra. Jani bá leszól: „Ketten még gyűjjenek fő!" Összenézünk a muzeológussal és rongyot kötve a cipőnkre, elindulunk. Kapaszkodom a jeges gerendán felfelé, de félúton visszacsúszom. Ha már lenn vagyok, felhajtok két pohár pálinkát. Ettől a jég elolvad, vagy karmom nő, de mindenesetre már fel tudok mászni. Rémülten látom, hogy minden erősítést kilazítottak. A faszegek lötyögnek lyukaikban, az egész kerengő imbolyog. Egy-egy ferdetámasz kiesve helyéből az életuntak elszántságával veti alá magát a 16 méteres mélységbe. Az árbocfát emeljük ki fészkéből. Négyen fogjuk a 8 méter magas, álló gerendát és egymást, hogy minden baj nélkül érjen le. Ne törjön se nyak, se csap. nnn nnn nnn NEMESBIKK Épületbontás. Az építész a konyhában áll a tüzelő nyílása előtt. Felrajzolja elölnézetben, metszetben. A lyukat. Többet nem lát, hiába mereszti a szemét, a téglafalon nem hatol át a tekintet. Nincs mit tenni, ki kell bontani a falat. Csákány, véső és fél órai kemény küzdelem után 50 cm széles rés tárul fel, és már látható a kemence öble, a kémény, a füstnyílás. Emberünk elégedetten dünnyög, és rajzolja a manuálét, behajolva a kormos nyílásba méri a szélességet. Felette az 5 méter magas kémény a szó szoros értelmében lebeg a levegőben. Ugyanis alul fél méter szélességben és teljes keresztmetszetében átvágta. Eszméléskor, az igazság pillanatában, az alapvetően ateista világszemléletű építész mélyet sóhajtva néz fel a bárányfelhős égre. Kissé összekeveredett benne a kiszámítható és kiszámíthatatlan. A három tonna tégla még neki is sok lett volna. A Gondviselésnek épületbontások idején szapora dolga van! Bálint János