H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

— Bálint, hat évet töltött a múzeumban. A sok gond, a nagy felelősség és kockázat mellett szerette ezt a munkát? — Nagyon szerettem. Biztos vagyok abban, hogy az 1971—76 között eltöltött hat esztendő életemnek a leginkább alkotó része volt. Attól függetlenül, hogy az embernek nincs se itt, se ott a neve, én a múzeumot a sajátomnak is érzem. Nem az enyém, de a sajátom. Mai napig is elviszem a vendégeimet a múzeumba. Nemrég Svédországba szakadt ismerőseimet vittem végig a tájegységeken. Akkor elmondtam, hogy ebben az egészben az én kezem is benne van. Igaz, nem tudományosan, de benne van. Elmondtam, hogy ezt, meg azt csináltuk... Ők ennek nagyon örültek, és azt mondták, hogy ez nagyon szép és nagyon jó dolog. Ők ismerték a svédországi múzeumokat, volt összehasonlításuk... Én akkor éreztem igazán azt, hogy nem volt hiábavaló... Látogatók a tiszabecsi csűrnél