H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

KÜLÖNÁLLÓ KAMRÁK A NYUGAT-DUNÁNTÚLON Földszintes kástu Szalafőről Vas és Zala megye dombvidéki területein - főként az őrség és a Göcsej egyes vidékein - a 19. századi parasztporták egyik jellegzetes gazdasági melléképülete volt a lakóháztól távolabb, egymagában álló, élelmiszervagy gabonatároló kástu. Mind emeletes, mind földszintes változataik egyaránt ismeretesek voltak. Az emeletesek közül, annak ellenére, hogy ^.századi leírások, fényképek és felmérések egyaránt széleskörű elterjedésüket igazolják, ma már csak egyetlen egy, Szalafőn, a Pityer-szeren álló, reprezentálja az épülettípus építészeti sajátosságait. Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeumban álló kustánszegi emeletes kástut régi felmérések és fényképek , leírások alapján rekonstruálták. A földszintes kástuk általános elterjedését is sok adat megerősíti. Nemcsak a 18-19. századi levéltári források tudósítanak róluk, de igen sok, még a közelmúltban is fennállt, fényképpel, rajzzal dokumentált épület jelzi egykori gyakori előfordulásukat. A hagyományos paraszti boronaépítkezés jegyeit viselő múlt századi földszintes kástuk Szalafőn és környékén maradtak fenn legtovább nagyobb számban. A különálló kamrák újabb, a 19. század második felében épült változatai pedig napjainkig is állnak, jelezve, hogy továbbra is fontos kiegészítői maradtak a parasztportáknak. Nem feledkezhetünk meg a határainkon kívüli analógiákról sem. 1961-ben Tóth János jugoszláviai tanulmányútja során több földszintes kástut, "kasta"-t mért fel és fényképezett. Nyugat-Dunántúl tájegységünk l.sz. telkén, a szalafői kerített ház mellett egy földszintes kástut építünk fel rekonstrukció alapján. Az 1930-as évek végén Gönyey Sándor fényképezett néhány földszintes kástut Szalafőn, 1940-ben pedig az őrségi táj- és népkutató tábor résztvevői közül Haáz Ferenc mért föl és rajzolt le egy-két ilyen építményt. Közülük a szalafői Csörgő-szer 155.sz. alatti telken álló ragadta