H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

A darányi pajta alaprajza nagykapuval és egy-egy kiskapuval látták el. A kapuszárnyak anyaga fűrészelt fenyő. Az épület fedése kettőzött zsúpkévékkel történt. Utoljára az 1930-as években zsúpozták hagyományos módon, a szomszédos Istvándiban lakó zsúpkötők. Az I950es évektől az idősödő gazda maga fedte, de ő már csak terített zsúpot tudott készíteni. A darányi pajtát a szabadtéri múzeumban a dél-dunántúli tájegység faluján kívül állítjuk fel. A zádori telekhez kapcsolódik. A Dráva menti táj és a vele összefüggő Belső-Somogy egykor /a 18-19. században/ oly jellemző megosztott települési formáját érzékelteti majd. /A bontást vezette és dokumentálta: Sabján Tibor építész és dr. Zentai Tünde tájegységfelelős muzeológus./ Zentai Tünde