H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

A m árianosztrai lakóház IL 1 \ 1 \ i / szo. I PITV. 1 /_J KA. - I A domaházi lakóház 1 l'v KA. / / SZÍN\ . 1 ) H 1 fl/ szo. \ 1 l , -RJTV. I / / SZÍN\ là= X A ! * A karancskeszi lakóház \ST. / KA. KO. I SZO. \ST. / 1 PITV. 0 1 2 3 4 5 hasáb alakú, csempés kemencéjével. A telek végét keresztben pajta rekeszti el - ez azt példázza, hogy az osztatlan beltelkes és pajtáskertes települések egy kisebb földrajzi környezetben váltakozva fordultak elő. A pajta a hegynek futó telek végében, távlatból, látványbelileg növeli a pajtáskertben álló társai számát. Hozzájárul a képhez, miszerint úgy tűnik, mintha egy "másik falu" épült volna fel a falu fölötti teraszon. A hadas telek házai a születés és a halál alkalmára felkészítve teszik majd láthatóvá az észak-magyarországi archaikus berendezéseket, míg a harmadik házbelső - egy leányos házba összehívott fonó ürügyén egy későbbi, századfordulói periódusban mutatja be a Karancs vidékén egyedülálló díszít m ényű, áttört, faragott bútorokat, padokat. A harmadik telken egy novaji lakóház segítségével az északi,