H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

vonaláig tartott, feljebb nyúló végeire statikailag nem volt szükség. Elöl két darab álló helyzetű karó alkotta, melyeket a sarkokba ástak be. Ezekhez kétoldalt egy-egy fekvő helyzetű karó csatlakozott, melyeknek egyik vége a falba volt beverve, másik végük pedig az álló karókhoz drótozva. Ezekre elöl-hátul még egy-egy keresztbe fektetett karót erősítettek. A kemence falát a váz külső oldaláról készítették, kézzel verve a fehéres szinű, pelyvás, törekes agyagot a vázra. Az agyag gyúrása az asszonyok feladata volt, a kemencét építő mester csak ellenőrizte a kidolgozás minőségét. A kemence "kupakját" két szépen faragott tégla alkotta , m elyeket dróttal kötöztek egy m áshoz. A kész ke m ence falát kívülről 1,5-2 cm vastag pelyvás sárral vonták be, majd a belsejébe lassú tüzet raktak. Kiégetés közben falát vesszőnyalábbal verték, hogy a távozó gőzök ne okozzanak repedést. Ha a kemence váza és a fala kiégett, belülről betapasztották, de csak a váll magasságáig. A sükösdi lakóház újraépítését a közeljövőben megkezdi a múzeum. /A bontást vezették: Sabján Tibor, Csajbók Csaba és Bálint János építészek, Kurucz Enikő muzeológus, Somogyi Sándor restaurátor./ Sabján Tibor falfestés feltárása A sükösdi Garisa-ház előzetes falkutatása során több rétegű, szines festés nyomaira bukkantak munkatársaim. Ennek feltárására és dokumentálására utaztam a helyszínre. A meszelések felső rétegeit vizsgálva kevésbé érdekes, hengerrel készített és mintázott felületeket találtam . Az első szobában ezeket eltávolítva rátaláltam egy rekonstruálható állapotban lévő, részben kézzel, részben sablonnal festett mennyezetrétegre, amely az oldalfalak felső részére is áthúzódott. A felület alatt kb. 2 cm vastag tapasztásréteget,