H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

A melence a gúzsgarattal repes tető kialakítására is ekkor került sor. A szőlőprések bálványos-gúzsos típusa a Letenye, Nagykanizsa Csurgó és a Mura folyó által határolt területen ismert. Magyarországon a gúzshoz a Principális csatorna és a Mura mente területén vadon termő, fára felfutó, liánszerű iszalagot még zöld állapotában, két ágból vastag kötéllé fonták. A mintegy 20-30 méter hosszú gúzst kb. egy méter átmérőjű kör mentén egymás fölé tekerték a melence közepén. Ebbe a garatba öntötték a fabunkőval /

muszolófa

/ összetört szőlőtörkölyt. A garatot kétfogós falappal /kalap

/ zárták le, amire vagy fordított T-alakban, vagy párosával keresztirányban rövid tölgygerendákat /

prősfák

/ illesztettek. Ezekre a fákra gyakorolt nyomást az egykarú emelő elvén működő főfa. A melencéből kicsurgó mustot a fakádba /sajtár

/ fogták fel. Már az egyszeri