H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Pajta Iklódbördöcéről között épült fel a Vas megyei Bajánsenyéről bekerült méhes. Szintén faépítmény, zsúppal fedve. Ettől távolabb, egy szintén a vidék hagyományos portaépületei közé tartozó házacska áll: a Magyarfalváról származó, lenszárításra és mosásra /párolásra/ használt, cseréptetős, boronafalú lenszárító. A lakóháztól nem messze épül majd fel az Iklódbördöcéről való boronafalú torkospajta, amely a kézi gabonacséplésnek és a széna- és szalmatárolásnak volt színtere. A lakóházhoz közel egy másik melléképületet is felállítunk. Idén került múzeumunkba a Zala megyei Rédicsről egy különálló, boronafalú kamra, amely alatt rövid pince húzódik. A kamrát gabonanemű, liszt és élelmiszer tárolására, a pincét bor és pálinka tartására használták. Mi is így rendezzük majd be. A szentgyörgyvölgyi telekkel szemben épül fel a vöcköndi lakóház /9/. A háro

mosztatú, karóközös tapasztott sövényfalú, zsúpfedésű, kontyostetős épület a múlt század második felében épült. Füstöskonyhájában sárkemence, szobájában hengeres cserépkályha áll majd. Berendezésével a századvég szegényparaszti szintű lakáskultúráját szeretnénk bemutatni. A portáján álló melléképületek is szinte kivétel nélkül fonott