H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

nyomait a konyha felőli közfal őrizte meg. A Hajdúságra és Karcag környékére jellemző sokszögletű kemencék Bagoson a század első éveiben jelentek meg. Ekkor kezdte felváltani a cserépből rakott kemencefal a korábbi sövény- vagy karóvázas építés módot. Ezt a tényt jól dokumentálhattuk a hátsó szobai kemence bontásakor. A sokszögletes, padka nélküli kemence a 20-as években épült. Ezt tanúsították a falában talált hornyolt cserépdarabok is. Bejárati ajtó felőli oldalához ekkor még egy "beépített konyha" /takaréktűzhely/ is csatlakozott, amelyet később elbontottak. A bontás során a kemence és a hozzá csatlakozó takaréktűzhely nyomain kívül korábbi tüzelőnyomokat is találtunk. Sikerült feltárni, hogy a cserépfalú kemence előtt korábban egy vesszővázas, padkás kemence állt itt, amelynek alapterülete, torokrésze kisebb volt a bontáskorinál. Az új kemence építésekor a korábbi padkájára és fenekére építették rá a nagyobb, 6 kenyeret és két cipót befogadó kemencét. Ebből adódott, hogy a régi kemence 45 cm széles "sutja" az átépítés után 25 cm-re csökkent. A bontás során derült ki, hogy a ház rakott sárfalakkal épült. Némi meglepetéssel szolgált, hogy a tornác vaskos boltívei is rakott sártechnikával készültek. A sár megtartására az ívekbe gerendákat fektettek. A bagosi ház lebontásával egy rangos lakóépület került a múzeum tulajdonába, amely jól példázza a hagyományos alföldi sárépítkezés gyakorlatát .