H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

lás fülé áthidaló került. 1938-ban a korábbi gádor szélfogóként szolgáló oldalfalaira egy hornyolt cseréppel fedett féltetőt emeltek. A múzeumi újraépítéshez az épület 1890-es állapotát rekonstruáltuk. Néhány objektum kapcsán felmerült a másolatban való bemutatás lehetősége ill. "kényszerűsége" is. Másolatok, többek közt, abban az esetben készíthető hitelesen, ha bontás nélkül, pusztán megfigyeléssel, esetleg falkutatással is egyértelműen rekonstruálható a felépítendő objektumnak a bemutatandó korszakra jellemző állapota, ill. a bontással nyerhető anyag helyett azonos módon megmunkált és ugyanúgy felhasznált anyagok építhetők be /esetünkben pl. azonos anyagú kőből, ugyanazzal a technikával rakott, ugyanazt a látszó felületet eredményező kőfal/. Ilyen épület a Padragkúton /Kossuth u. 327./ kiválasztott pajta, mely a nyirádi lakóház telkére kerül, valamint olyan építmények, - pl. a kőhíd /7/ - amelyet analógiák alapján adaptálhatunk majd a múzeumi helyszínre. Új eleme a tájegység telepítési tervének a mosó /10/. Ezek a forrásra telepített közösségi mosóhelyek gyakoriak voltak a balatonfelvidéki falvakban. A múzeumban a hajdan mezővárosi rangú Köveskálon még meglévő "városkút" és mosó épületé-