H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

A kisbodaki pajta Múzeumunk 1972-ben vásárolta meg, és 1973-ban bontotta le a Kisbodak, Szabadság u. 5.sz. alatti pajtát. A helyi nevén "nyakaspajtának" nevezett építményt vízimolnárok és m alom ácsok készítették 1853-ban. Elbontásakor az utolsó képviselője volt a Szigetközben ennek a pajtatípusnak. A pajtában kezdetben szálas gabonát tartottak, amit a pajta szérűjében lovakkal nyomtattak ki. Az 1920-as években, a cséplés gépesítésével ez a munka rövidebb időt vett igénybe, ezért a gabonát nem volt érdemes behordani a pajtába, majd újra kivinni a cséplés helyére. Ettől kezdve az állatoknak való szálas takarmányt tartották a pajtában, és természetesen gazdasági eszközöket. A T-alaprajzú pajta vázszerkezetét tíz darab nyárfaoszlop, ezeket összefogó koszorúgerendák és kötőgerendák, a kötőgerendákba csapolt ollószárak, és az azokon nyugvó taréj- és derékszelemenek alkotják. A fedélszék négy belső, bárdoltan faragott faoszlopra támaszkodik, melyek alá hatalmas termésköveket helyeztek. A pajta belső terének jellegzetes megjelenést adnak a párosan elhelyezkedő íves könyöktámaszok. A külső határoló falak vázát alkotó oszlopokat talpgerendákba csapolták. A falak vesszőionásosak, melyek karóvázát a talp- és koszorúgerendákba fúrt lyukakba erősítették A vesszőfonatot tapasztották. A tetőfedés nád, amit a szarufákra fektetett nádkötegekhez erősítettek. A pajta mindhárom oromzata deszkával és sövényfonattal van lezárva. A padozat döngölt föld, amit a pajta kö-