H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

takácsmester. Egykor több családtag dolgozott egyszerre ebben a műhelyben két szövőszéken. Erre utal egy a padláson tárolt szövőszék is. Az épület és berendezése is a századfordulón szegényparaszti sorban élő és mesterségüket is Sző takácsok mindenenapjairól beszél. Ehhez a mondanivalóhoz kapcsolódik majd a későbbiekben a teljes porta és berendezése. A berendezés tárgyai azonban ennél többet is elárulnak. Az 1886-os és az 1911-es datálású festett padok és kortársaik a századforulóra eső stílusváltás dokumentumai. A tatai fazekasok fehér edényei, a dőri, a tüskevári és a győri fazekasmunkák, valamint a gyári keménycserép tányérok együttes megjelenése hasonló hatást tesz a szemlélőre, mint a mester készítette vásznak mellett a gyolcs, a fodros szélű párnahajak. Mintha a nem éppen módos környezetben ezek a gyári portékák még silányabbak lennének, mintha kiemelnék a házi előállítású tárgyak mívességét. Érezzük, hogy ebben a környezetben mindennek szabott helye, szükségadta szerepe van. Még a szekrény tetején sorakozó bögrék, a pitvar díszedényei is mintha csak arra várnának, hogy egy nagyobb családi összejövetel alkalmával leemeljék és használják őket. Csupán a sarokpadok feletti, és a kis szo-